| 2005. július 3., vasárnap |
 |
| »
| |
 |
| |
Emlékszel? megharcoltuk, de elmentem. bevettem. másnap majd meghaltam. 17 nap egy szobában, beleégve az ágyba. ott törölted a fejemet. aztán megsétáltattál fürdőköpenyben a háztömb körül. ott támaszkodtam a válladra. azért elmentem egy másikhoz is. neked köszönhettem, hogy a második X derekán egyedül is képes lettem villamosozni. Szemét voltam veled, le se szartalak. Ultimátum. Megint elmentem. Szar volt. Szereztél egy másikat. Jó volt. Építem az életem, ha beledöglök is. Csak magamra figyelek. Mennek a dolgok. Szeretlek, mint még soha, mert még soha nem láttalak igazán. Támaszkodj, most te jössz. KÉRDEZEM ÉN, MIÉRT MOST KELLETT EZT? Mi a logikád, hadd értsem!
Nem gondolok az ablakpárkányra, mert nincs több életem. nem gondolok rá.
azonnal szeress.
|
| »
| |
 |
| |
blogot kezdtem, rózsám. találd meg és varázsolódj vissza.
nem kérek Teréz anyát, köszönöm. Egy életet kérnék vissza. Mint tavaly ilyenkor (és azelőtt és azelőtt és azelőtt és azelőtt).
|
| »
| |
 |
| |
ír, ír, ír, ír, ír, ír, ír, ír, ír
gyógyír
jó hír
hírhozó
terápiás segédeszköz
mint egy lány, basszameg.
feminin vagy, az is maradsz.
hát nem.
vagy igen?
vagyok aki vagyok, ugye meg-pró-bálsz...
anyátokat.
plágium.
de vicces.
te is vonat alatt végzed majd.
hát én nem.
ÉN NEM.
NEM.
NEM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
|
| »
| |
 |
| |
Zsolt szerint át lehet ezt vészelni idegomlás nélkül. Mondott néhány megnyugtató szót. Most egy kicsit jobb. Persze bőgtem a telefonba, mint egy ötéves. Ez eddig egyáltalán nem volt rám jellemző. De tényleg megnyugtat egy kicsit. Lehet, hogy tényleg nem tudok önállóan két lábon állni? Kell valaki, aki néha megnyugtat és megmutatja, merre az arra?
A képbe persze teljesen belefér, hogy a pszicholányom éppen most megy egy hét szabadságra. Most ebből nekem tanulnom kéne valamit magamtól? Vagy miért veri valami erő folyamatosan ugyanabba a színárnyalatú szarba a fejem? Mért nem egyfolytában pénzt vesztek, vagy túlsúlyos vagyok? Miért mindig az elválással, változással kapcsolatos szarokba kell lépnem?
Lord, is this a test?//Was it fun creating?
|
| »
| |
 |
| |
jönnek vissza a rohamok. négy hónap munkája után. normális dolog ennyire rettegni a jövőtől? akár lezárhatnám az elmúlt öt évet. de van valami irány, ami felé haladhatnék? tudom, fel kell állni meg minden, de merre álljon az arcom, ha esetleg talpra ugrom??
|
| »
| |
 |
| |
mehetnék zsolthoz is, azt hiszem. de minek? de kurva hosszú lesz ez...........
|
| 2005. július 2., szombat |
 |
| »
| |
 |
| |
kíváncsi vagyok, hogy néhány millió ember képes lesz-e rávenni néhány tucatot, hogy olyan szellemben cselekedjen, amit elvileg a világ idealizál, és amely szellem -valljuk be- természetes lenne (lásd még hány éves vagy, királyfi), de ami sajnos nem viszi előbbre a világ fejlődését (legalábbis nem a jelenlegi számrendszerben, tendenciák közepette), amit még közhelyesebben a szakadék irányába való rohamos fejlődésnek is nevezhetünk (fokozhatjuk azt). remélem, képes lesz, én mindig kovács nénivel vagyok.
ja, és egy pozitívum: beleakadtam az american idiotba, és mindent visszavonok, amit a green dayről gondoltam. állat nagy album. divatpunk? NÉGY perces számokkal?
ha most elkezdenék súlyzózni, jövő ilyenkorra ki is nézhetnék valahogyan. ez a gond a hosszútávú célokkal.
|
| »
| |
 |
| |
Csak felhívott. De nem megyek vele vidéki családlátogatni. Most komolyan, eszköztelenül nézem, ahogyan (már megint) nélkülem dőlnek el a rólam szóló dolgok. Érdekes dolgot olvastam itt az egyik blogban. Mintha N. írta volna, fura, hogy kívülről olvasva milyen okos tudnék most lenni. Mondjuk az, hogy velem is ez történik, egy kissé elvesz az élvezetből. nemértem, miért kell "még élni", meg még az újat keresni. Esetleg kitépték az értelmezőből a kompromisszum címszót tartalmazó oldalt? és nekem ne mondja senki, hogy kompromisszumokat gyávaság/lustaság kötni. a benedek elek-könyvemet kidobták a kukába. életem első 14 évének minden egyéb tárgyi emlékével együtt. (majdnem minden tárgyával mármint)
tököm fog itt egyvégtében nyávogni. mától összekapom magam. Túl kéne lenni a következő négy héten.
|
| »
| |
 |
| |
Ahogy így nézem a nagymutatót, látom, hogy órák, vagy napok alatt soha semmi sem változik. akkor mitől változnak a dolgok e kisebb egységekből összetett hónapok alatt?
|
| »
| |
 |
| |
Le kéne menni valami könyvet venni. Tele vagyok olyan könyvekkel, melyekre pillanatnyilag semmi szükségem. Persze nem hívott fel, csak későn, amikor már mindegy is volt. Ma sem jön össze a dolog.
Megint felébredtem hajnali háromkor. Nem biztos, hogy jó lesz nekem ez az egyedülalvás hosszútávon. Kicsit monoton az egyhelybenülés-semmitnemcsinálás. Most mit kéne csinálnom? Menjek el egy kiállításra, hogy egész jó ez a jackson pollack? Ha kicsit öregebb lennék, őrültnek néznének.
Még van némi tüdőm a füst körül. Úgyhogy láthatóan ez marad az elfoglaltságom. Nem tudom.
|
| 2005. július 1., péntek |
 |
| »
| |
 |
| |
na, ez is megvan, van naplóm, tíz éve kellett volna , későn kapcsolok, mindig is tudtam. most, hogy elkezdtem, megyek is aludni, mert elég kimerítő és szar napom volt, aztán majd holnap.
|
|
|