ma lesz szakítás, munkaidő lejár, pakk szekrényről le, cucc pakkba be, oszt jónapot. légy boldog, te kis te.

hehehe, mókás, kilibbent az ajtón reggel, légy boldog és a többi rizsa lazánkeményen, meg se gondolta, hogy többet nem találkozunk. de nem ám, reggel láttál utoljára kis buta.

játszd újra, nem.

egy éve van ez a szarság. mondhatni, megint egy évet kibasztam az életemből. mert mi van az egyenlőségjel jobb oldalán, mindent egybevéve? semmi, az van.

tulajdonképpen, de tényleg csak tulajdonképpen, egy éve talán nem azon zokogtam-rinyáltam, hogy brühü, hát kinek kellek én, hát ennyi éves vagyok, sehol nem tartok, brühü, hát kinek kellek én. aztán három hónap múlva meg kellettem, nem is volt rossz, szép is volt, jó szex, de parszt vagyok, meg jópofaság, móka. hát nyilván most is így lesz. (csak ne éreznék undort kapcsolathoz. remélem, nem leszek szingli. ahhoz se elég trendi, se elég gazdag, se elég semmilyen se vagyok.)

volt csajom épp most írt, hát forog ez a rubik kocka. na nem kell semmi olyanra gondolni, így egy év elteltével azt mondom, még csak az kéne.